Táblás társasjátékok, kártyajátékok, sakkvariánsok

Helyenként szókimondó szövegek!

Frissebb bejegyzések

2009. március 31.
Fekvőtámasz
A napokban elkezdtem újra fekvőtámaszokat (Kiss Ádám: fekcsitámcsi) nyomni - remélem ezúttal sikerül elérnem a bűvös százas határt. Tulajdonképpen ez az egyik legolcsóbban űzhető sport, és a kitartás és az akaraterő diadalának tartom.

2009. március 26.
Kalkulátorisztán és Kvízisztán
Néhány friss érdekesség a Számológép Blogban.
És újabb filmek a Movie Lova Lova film kvízben - pinanyaltilag már 1193.

2009. március 22.
Gyurcsány Ferenc nőnapi beszéde
Kedves blogom, mostanában azért is vagyok kevésbé aktív gazdád, mert grafomániám egy részét egy fórumon is kiélem (méghozzá egy olyan fórumon, amely az úgynevezett "keresőoptimalizálásról" szól, avagy hogy miképp érhető el, hogy egy weboldal egy adott szóra (kifejezésre) minél előkelőbb helyen jelenjen meg a Google találati listájában). Ez egyébként életem első fóruma, amelyet hozzászólásaimmal gazdagítok.
Tudom, csak a legnagyobbak idézhetnek önmaguktól, most egy-két frappáns fórum-hozzászólásomat mégis felidézem (nem mindig szó szerint), önmagam és persze a kedves olvasók szórakoztatására :

Egy fórumtestvér azt a témát hozta fel, hogy egyik oldalának egy látogatója a "youtube letöltés gyurcsány nőnapi beszéde" kifejezésre keresve jutott el hozzá. Erre én:
"Meglepődnél, ha tudnád, hány nő ábrándozik Ferenc testvérről.
És van-e romantikusabb, léleksimogatóbb egy nőnapi beszédnél?
vagy várj.. az a nőnapi beszéd, amiben a lecserélendő, öregecske feleségekről értekezik Fletó barátunk?
Megpróbálok elképzelni egy nőnapi beszédet a miniszterelnöktől:
(most a férjekhez szól, felszólítva őket az ünneplésre:)
'Hazamegyünk, és megk#rjuk. Nem kicsit, nagyon!'"
eredeti hozzászólás

A másik esetben azt vetette fel egy kolléga, hogy látott egy videót, amelyben egy férfi egyetlen mozdulattal levetkőzött. Erre én:
"Lehet hogy trükkfelvétel volt: igazából nem levetkőztette magát, hanem egy mozdulattal felöltözött (az nem olyan nagy kunszt), aztán lejátszották fordítva.
De várjál várjál, a boxert is levette? nem a Benkő Dániel volt?
Mondjuk a módszer veszélyes lehet, ha véletlenül mást és hozzáfog a gatyóhoz, és úgy urgik egy nagyot. Szóval szerintem otthon ne próbálja senki utánozni. Bár én egy gyorsan vetkőző nőcire kíváncsibb lennék - de az is igaz, hogy ez a gyors tempó kevésbé izgalmas, mint egy lassú, vonagló, gondosan koreografált vetkőzőshow."
eredeti hozzászólás

Végül pedig, valakinek a "szoros pina" kifejezéssel jutottak az oldalára, pedig az oldalán csak "szoros határidő" és "pina colada" szerepelt, és arra gondolt, hogy nem volt ékezet a felhasználó klaviatúráján, de én kiegészítettem a gondolatot:
"Lehet hogy tényleg ékezet nélkül gondolta.
De hát igaza is van, inkább szoros legyen, mint szőrös.
(Bocsánat az enyhén hímsoviniszta hozzászólásért)."
eredeti hozzászólás

2009. március 17.
Ha kell egy kis energia - leütlek, mint Veszéjes Áron a divattervezőt
Na jó, igazából velem is előfordult már, hogy megütöttem valakit. Mindkét eset tizenéves koromban történt, és egy-egy osztálytársam volt az áldozat. De azért ezeknek az eseteknek okuk volt, ok nélkül nem húztam be senkinek. Lányt, nőt pedig sosem ütöttem meg - bár nyolc éves koromban az iskola udvarán Ágota haját meghúztam, mert elvette a sapimat.
Ez a sportszeletes ratyi divatmajom meg csak úgy osztja a házibulikban a pofonokat, mint jobb érzésű emberek a pettinget. Mert azért a fogkiköpős taslik csak Bud Spencer korai filmjeiben voltak viccesek. Komolyan, eszem-faszom megáll. És akkor ő a kúl, na neba. Persze igaz ami igaz, a divattervezők elég irritáló nyálgépek tudnak lenni (lásd Náray Tamás), de azért ok nélkül még őt sem ütném meg.
Annak mondom, aki úgy dönt(ene), hogy ezen (brutalitásomat vállaló) poszt után nem olvassa többet a blogom, hogy: tudom honnan netezel, és leütlek, mint Áron a divatszakit, és jobb ha nem várod meg, amíg fallikusan agresszív leszek.
(több információ az esetről: Index, Betonpanda)

2009. március 16.
Metablog
Hűha, mostanában hetente írok a blogomba, ez nem jó... Na mindegy. Remélem azért nem vesztettem nagyon sok olvasót az elmúlt hetekben. Vagy ha mégis, majd visszaszerzem őket.
Most szombaton is voltam futni a Margitszigeten, bár a tervezett két körből ismét csak egy lett.

A napokban olvastam ezt a hírt a Sportszelet lassan forgó agyú reklámarcáról, tervezek erről is írni majd a héten (egy röpke megjegyzés: jobb világban élnénk, ha a Patrióta bárban nem Marian Cosma és barátai lettek volna jelen azon az éjszakán, hanem ez a sportszeletes majom).

2009. március 9.
Futás a Margitszigeten
Szombat és vasárnap reggel is futottam egy-egy kört a Margitszigeten (idén először). Jó volt újra körbeszárnyalni a szigetet a puha, salakvörös szőnyegen - bár mi tagadás, most kellemes izomlázam van.
Vasárnap reggel beleszaladtam - mármint inkább átvitt értelemben, persze - egy csapat fotósba is, akik a tükörreflexeseiket kattogtatták a futókra (például rám). Gondoltam is magamban, hogy mi a pina, csak nem megneszelték a rajongóim, hogy futni fogok, esetleg a Velvet celebfigyelői szerveztek egy flashmobot és jöttek megörökíteni sporttevékenységem - de ez rejtély maradt.

Ezen a héten megpróbálom magam kicsit itt a blogomban is aktivizálni.

2009. március 2.
Bridget Jones naplója
Újra itt vagyok kedves blogom.
Tegnap este megnéztük a Bridget Jones naplója c. filmet barátnőmmel - vagy legalábbis részleteket belőle (szigor coming out: most láttam először ezt a klasszikust). Mondjuk azt nem vágtam, hogy a kurvák és papok parti alkalmából felvett nyuszijelmez mitől tipikusan kurvás, de azért aranyos volt - főleg a bojt.

2009. február 24.
Találós kérdés
A klitorisz mellett melyik szóban szerepel még a "torisz" szótöredék?
Hát a Kalkulátorisztán szóban.
A távol-keleti mikroelektronika szerelmeseinek:
Japán szépség.

2009. február 23.
Movie Lova Lova

Pinanyaltilag már 1160 film a játékban.

2009. február 23.
Vakond dokinál
Vakond pénteken dokinál volt, kapott antibiotikumot.
Ahogy az "utazódobozát" nejlonszatyorba csomagolva vittem a kabátom alatt (óvva őt a hidegtől), kicsit úgy nézhettem ki, mint egy szipus.

2009. február 19.
Hörcsög mobbing
Most csak képernyő-billentyűzetem van, azzal pedig elég kényelmetlen gépelni (aki nem ismerné: a képernyőn megjeleníthető egy klaviatúra, és annak a "billentyűire" kattintgatva lehet írni). Hát, eléggé próbára teszi az ember türelmét.

A hörcsöglányok verekedtek pár napja, Bubu súlyos sérüléseket okozott Vakondnak. A hasán van egy nagy seb, a szeme alatt is, a tappancsai pedig úgy fel vannak dagadva, hogy az elefántkóros nyugdíjas nénik jutnak róla eszembe. Remélem meggyógyul. Addig is kapott egy saját "szobát", és finom nassolnivalókat.

2009. február 14.
Valentin nap
Ma van Valentin nap, amit ugyan sokan nem kedvelnek, mert egy új jövevény itt erre mifelénk, de hát először minden új. Én is sokszor voltam új egy-egy közösségben, és engem sem kedveltek mindig, ez már csak ilyen.
Na mindegy, a lényeg a szerelem, és hogy két napja volt Kedvesemmel a másfél éves jubileumunk, tegnap pedig péntek 13., amit akár szerencsésnek is tekinthetünk - csupa számmisztika ez a hét.
És van egy Bálint nevű kedves ismerősöm is, néha olvassa is ezeket a marhaságokat, szevasz Bálint, boldog névnapot.

Ami a telefonomat és az új játékokat illeti, egy Gravity Defied nevű játékot is feltettem, amit a PC-ről ismert egykori Elastomania és X-Moto játékokhoz lehet hasonlítani. Olyan motorbiciklis-gravitációs-ügyességi dolog, egyszerű grafikával, de gigantikus játékélménnyel. És van hozzá több száz pályám, bibibibibííí.

Akartam a veszprémi gyilkosságról is írni, majd lehet hogy fogok is. Annyi minden esetre eszembe jut, hogy kellene ide egy olyan csávó mint Amerikában a Fűrész, aki kicsit eljátszadozna a gyilkosokkal. És ugyan nem értek egyet az izraeliek házrombolásaival, de azért a lopott-rabolt pénzből épített enyingi luxuskulipintyókba bizony bekopognék olyan vasgolyós munkagéppel - de előtte lakhelyelhagyási tilalmat rendelnék el a családtagoknak, és annak megszegése esetén kiadnám a tűzparancsot.
Sz. Iván azt mondja, rosszkor volt rossz helyen. Hát vazze, még ha esetleg nem is ő szúrt, már simán azért adnék legalább tíz év letöltendőt, hogy ilyenekkel barátkozik (lehetőleg szélsőjobboldali, még kigyúrtabb foglyok között, a politikai-életszemléleti álláspontok közelítése végett, és hogy nehogy felmerüljön a szegregáció sokat emlegetett vádja).
Na jó, nem vagyok ám ilyen gonosz, és elítélem a kollektív büntetést, de mégis egy magas, sápadtarcú srác volt az áldozat, egy kicsit magamra vettem a dolgot.
Cikkek az üggyel kapcsolatban:
Tóta W. liberális véleménye
Bombagyár

2009. február 10.
Rögtön jövök
Hűha, már öt napja nem írtam a blogomba...
Többek között az történt, hogy az új telefonomra telepítgettem régi Atari játékokat, GameBoy emulátort, stb. - szóval teljesen elmerültem az apró fém- és műanyag dobozba zárt mikrovilágban.
A csengőhangom pedig a Jeannie, a háziszellem c. sorozat (amiben Larry Hagman játszotta az egyik főszerepet) főcímdala. Tú-tu, tu-tu-turuttu, tú-tu... (gondoltam a Schwarzwaldklinik zenéjére is, az sem rossz).

2009. február 5.
Aszexualitás a végállomás
De nem mindenkinek. A minap kedvesemmel a Körúton sétáltunk, amikor egy konszolidált, joviális ősz nagypapát láttunk bemenni egy szexboltba. Bájos volt a szürke öregúr és a nyíló ajtó kínálta fekete-piros-rózsaszín, csipkés-fodros háttér erős kontrasztja, és az egész inkább romantikusnak tűnt, semmint közönségesnek. Sőt, hirtelen az Amélie csodálatos élete jutott az eszembe.

2009. február 4.
Rögtön jövök
Kedves olvasók és kedves blogom, hamarosan újra jövök, és igyekezni fogok érdekes bejegyzésekkel meghálálni a növekvő érdeklődést (januárban például ismét több mint 20 százalékkal nőtt a látogatóim száma az előző hónaphoz képest).
I've got da powa.

2009. január 29.
Savoir écrire
Van az a mondás, hogy "ami nem megy, nem kell erőltetni", és ez (ha nem is teljesen, de) némileg ellentmondásban van azzal a mondással, hogy "gyakorlat teszi a mestert". A mondások már csak ilyen ellentmondásosak. Igazságok, részigazságok, közhelyek.
De valóban: meddig húzódik a "ne erőltessük" hatóköre, és hol kezdődik a reményé, hogy kellő gyakorlattal mesterré válhatunk?
Esetemben itt van például az írás. Ebben a józan pillanatomban egyértelműen érzem, hogy messze vagyok még mindentől, ami irodalmi. De elérhetek-e egyszer oda?
Aztán az is lehet, hogy ez nem is gyakorlat kérdése, és az íróvá válás képletében inkább olyan fogalmak szerepelnek, mint egyéniség, élmény, ihlet, csoda.
Így akár az is megeshet, hogy egy napon íróként ébredek fel.

2009. január 29.
Egy, kettő, sok
Lenyűgöz a megismerés folyamata (adott nézőpontból nevezhetjük a megszokás folyamatának is, a "megszokás" szót most inkább jobb értelemben használva). Ahogy az egy, a kettő idővel megszámlálhatatlanul sokká válik. Egy, kettő, sok találkozásból kapcsolat, egy, kettő, sok beszélgetésből barátság, vagy akár blogom egy-két bejegyzésének elolvasásából egy rendszeres olvasó születik.
És a kezdetek körvonalai lassan eltűnnek a múlt ködében, és egyre álomszerűbbé válnak.

2009. január 29.
The show must go on
A rádióban épp azt énekli Freddie Mercury, hogy "the show must go on".
A blogomat is tolni kell, nem tudok leállni, nem tudok leállni.

2009. január 29.
Abszurd rovat - Gyermekkori pisiszex
Annak ellenére, hogy (legalábbis tudatos énem legjobb tudomása szerint) sosem vonzott a pisiszex, életem egyik első erotikus élményére ráfogható, hogy köze volt hozzá: történt ugyanis, hogy négy-öt éves koromban a velem egyidős (vagy tán egy évvel fiatalabb) K. Andika diósgyőri lakos a kert végében a kezembe pisilt. A zseniális ötlet az enyém volt persze (c'est genial, c'est genital, tehetném hozzá kissé megkopott francia tudásom maradványait csillogtatva). Egyszerűen kíváncsi voltam a micsodájára, és úgy gondolhattam, egy l'art pour l'art "muti a puncid" szövegnél hatásosabb és meggyőzőbb, hogy "pisilj a kezembe". Az emlék nagyon régi és halvány, de a napsütés és a kerti növények illata még mintha egészen közeli lenne. Hát igen, teljesen normális soha nem voltam (legfeljebb úgy tettem, mintha az lennék, olykor elég hitelesen) - mostanában például gyakran érzem úgy, hogy ha normális lennék, nem vezetnék blogot, vagy legalábbis nem írnék le ennyi hülyeséget... de így érdekes és olvasmányos, ez is valami.

2009. január 29.
Mi számomra a blogom?
Egy pszichológus(nő), akinek szabadon mesélhetek, miközben kényelmesen fekszem a díványon.
Egy sajátos szappanopera, ahol gondolataim, emlékeim, érdeklődési területeim a szereplők - és melyek abban is hasonlítanak egy sorozat szereplőihez, hogy időnként középpontba kerülnek, vagy eltűnnek, hogy aztán később újra felbukkanjanak.
Saját magamból egy darab - még akkor is, ha a "blogger Sanyi" sokszor teljesen más, mint az "igazi Sanyi".
Toborzóiroda, ahol olvasókat, engem megismerni vágyókat toborzok.
Írói szárnypróbálgatásaim hangára, kifutópályája, légifolyosója.
Egy kedves szokás.
A dicsekvő énem reklámfelülete.
Egy kísérlet. Illetve sok kísérlet egyben (marketing kísérlet, kísérlet a híressé válásra, irodalmi kísérlet, stb.)

2009. január 26.
Megbomlott egyensúly
Amikor gyermekkoromban betegen feküdtem, a függöny ráncai és állapotom között összefüggéseket véltem felfedezni, és a fal egyenetlenségeiben is zavaró összevisszaságot, megbomlott egyensúlyt láttam. A szoba rendetlensége vagy akár a tárgyak asszimmetriája is mintha mind-mind azt mondták volna: az egész világ tehet arról, hogy én most itt betegen fekszem. Egy tökéletes világban nem lehetnék beteg.

2009. január 22.
Recept rovat - első receptem
Íme Bökszi, avagy Foltos Mackó első recepjte: mézes joghurt extrudált kölesgolyókkal és kekszdarabokkal.
Elkészítése rendkívül egyszerű, a csemege elnevezése önmagáért beszél: a natúr joghurtba teszünk egy kis mézet (ízlés szerint), háztartási keksz darabokat és extrudált kölest, majd kiskanállal bőszen összetrancsírozzuk. Azonnal fogyasztható; ínyencek müzlivel, Ovomaltine-nal, gyümölcsdarabokkal ízesíthetik.
Jó étvágyat!

2009. január 21.
Fázni
Ráz a hideg, lehet hogy megfáztam.
Ez a kéjes-kellemetlen hidegrázás kicsit visszavisz gyermekkoromba, amikor dédi cserépkályhás szobájában, betegen dideregtem a dunna alatt.
(És nem volt szabad csúnyán beszélni, mert dédi parazsat tesz a nyelvemre. A felvágott fűszerétől ill. porcdarabkáitól hányinger jött rám olykor - de a cikóriakávét áztatott kiflivel nagyon szerettem. És a stercet is, ami pirított liszt volt vízzel, lekvárral.)

2009. január 19.
Télapó hangulat
Amikor hétvégén apró fakockákat festettem egy társasjátékhoz, kicsit úgy éreztem magam, mintha én lennék Télapó.

2009. január 16.
Fordítóregény
Ahogy a hév ablakából az úszó jégtáblákat néztem a zajló Dunán, megfogalmazódott bennem regényem témája, és egyben címe is: megírom a fordító regényét, Fordítóregény címmel. A cím metaforikus, nem csupán a szöveg angolról magyarra ültetését jelenti. Fordító azért is, mert az írás felé fordíthat, mint gőzmozdonyt a fordítókorong, egyik vágányról a másikra.

A napokban hoztam el az Országos Idegennyelvű Könyvtárból néhány, az ötvenes évek amerikájában kiadott, megsárgult lapú regényt, azok közül fogom lefordítani az egyiket. A ruhatárosnő pultja mellett, két kis polcon sorakoztak a katalógusból kikerült, új gazdájukra várakozó könyvek, ellenszolgáltatás nélkül kínálva papírtestüket, betűlelküket. Közülük szemezgettem. Közben egy párbeszédnek is fültanúja voltam: egy olvasó pár nappal korábban a könyvtárban felejtette a táskáját, és a ruhatárosnőtől érdeklődött, hogy megtalálták-e. Sajnos nem - viszont miután felment az olvasóterembe, megtalálta a táskáját, és nem hiányzott belőle semmi. A ruhatárosnő az emberek nemtörődömségét emlegette, de azért határozottan jókedvre derült, hogy ilyen szerencsésen megoldótott a táskaügy. Megkérdezte tőlem, hogy odakinn esik-e még a hó. Mondtam, hogy már nem annyira. "Az előbb nagy pelyhekben hullott a hó, amikor sétáltam" - mondta boldogan.

A Fordítóregény a harmadik regénykoncepcióm egyébként, ami ezekben a hetekben felmerült bennem. Először Metaregény - regény a regényről, és az álmokról munkacímmel terveztem írni, magáról a regényírás folyamatáról, az íróvá válásról, és álmaim különleges, színes-misztikus világáról. A következő koncepcióban (Margitsziget) van némi jókais utánérzés: arról szól, hogy egy ember nyer a lottón, és megveszi (vagy legalábbis évekre kibérli) az egész Margitszigetet, és ott kialakít egy utópisztikus világot.
De most ezeket az ötleteket pihentetem, mert itt a Fordítóregény. "Elsőkönyves íróként" úgy vélem, a három közül ez lehet a leghálásabb téma (nem érzem magam elég jó mesemondónak, a Margitszigethez még sokat kell fejlődnöm), és vehetek át elemeket, a fejemben már megszületett bekezdéseket, fejezeteket a későbbi Metaregényből is.

Az ötlet a következő. Lefordítom a The Kola run c. könyvet, és ezzel egy egész légy-kolóniát ütök le egyetlen csapással. Elolvasok egy történetet, figyelmesebben mint eddig bármikor, hiszen közben fordítom is. Gazdagodik az angol szókincsem, és egyúttal megírom életem első regényét, blogregény formában: tartalmazni fogja a lefordított regényt, és a legtöbb gondolatot, ami közben eszembe jut. Így ha a "kerettörténet" bármikor holtpontra érne, elfogyna az ihletem, akkor a puszta fordítás majd továbblendít.
Nem jártam utána, létezik-e már ilyen jellegű, fordításon alapuló regény, de bízom benne, hogy még nem, és nem a spanyolviaszt találom fel újra, esetleg sokadszorra. És az is lehet, hogy közben kiderül, ez nem is olyan jó ötlet, mint amilyennek most még - legalábbis nekem - tűnik. De ezt csak úgy tudom meg, ha nekilátok.

2009. január 15.
Fordítás
Elhatároztam, hogy elmélyítem elég felszínes angol tudásom, és ehhez azt a módszert választom, hogy könyvet fordítok. Az Országos Idegennyelvű Könyvtárból tegnap elhoztam néhány, az 50-es években kiadott ifjúsági regényt (printed in U.S.A., wow), azokat fogom kiszótárazni, lefordítani.
Az elhoztam szó úgy értendő, hogy a ruhatár mellett egy kis polcon vártak engem ezek a könyvtári leltárából kikerült könyvek, és szabadon el lehetett hozni.

2009. január 14.
Egy kvízkészítő hétköznapjai
Erdei körökben (ehehe, a minap hallottam egy előadótól ezt a kedves milnei utalást) és persze legfőképpen olvasóim körében közismert, hogy lassan pillérek sokaságán nyugvó birodalmam (szerényebben: szemétdombom) egyik ékköve (szerényebben: kavicsa) a Movie Lova Lova film kvíz (a játék címének alapötletét Shaggy Mr Boombastic c. dala sugallta).
Hát most mesélek arról, milyen kvízkészítőnek lenni (kvízmesternek azért mégsem nevezhetem magam, hiszen tapasztalatot, médiaszereplést és szakálldússágot tekintve Pista bácsi még jócskán előttem jár).
Nos, kvízipari szakmunkásnak lenni jó. Szinte gyermeki érdeklődéssel és lelkesedéssel borítókat böngészni a szuper- és hipermarketek forgó DVD-polcain, címeket fürkészni a Pesti Est, Est.tv, Exit és a mozimagazinok hasábjain, filmes weboldalakon, majd az adatokat saját fejlesztésű (gányolású) programokon keresztülfuttatva a játékba integrálni, gondozni azt, figyelni fejlődését, növekedését - ez tényleg kellemes foglalatosság. Ha volt előző életem, akkor kertész lehettem, de mivel ebben az életemben - még - nincs kertem, ez itt a telkem, ahol öntözök, metszek, ültetgetek, ások-vetek.
Lassan teszek ki néhány fizetett hirdetést is, hogy csörgessen havonta legalább néhány hamburgernyi (T.G.I. Friday's, minimum) pénzt a kasszába - aztán majd idővel több elegáns vacsorának megfelelő összeget. Nyami.

2009. január 14.
Reklámfilm forgatás
Tegnap megkeresett egy rendező (vagy ki a tökömbököm) e-mailben, hogy számológép-gyűjtő vagyok-e, mert reklámfilm forgatását tervezi, amihez sok számológép kell. Hát, sok minden voltam és vagyok, de sajnos számológép-gyűjtő pont nem (igaz, van pár egyszerűbb számológépem és két programozható grafikus modellem is - bibí, hadd irigykedjen a sok kis szemüveges, pattanásos matekszakkörös; na jó nem ám, meg aztán én is voltam szemüveges és pattanásos, és micsoda sármos macsóvá értem, magam is megdöbbenek rajta, ehehe).
Amim viszont van: Számológép Blog.

2009. január 14.
A radiátoros ember
Ma járt az irodában a radiátoros ember, és megvuduzta a fűtőtesteket. Mert kibeb'szott hideg volt már.
A szakikról rendre a Napirajz figurái jutnak eszembe.

2009. január 13.
Metablog
Kedves blogom, a napokban ismét elhanyagoltalak. Mentségemre szóljon, hogy a háttérben azért építettem "online birodalmam" - pakoltam több filmet a filmes kvízbe, és dolgoztam azon is, hogy a számológépem előbb-utóbb az első találat legyen a legnépszerűbb keresőben a "számológép" szóra, és a leggyakrabban használt online kalkulátorrá váljon (legalábbis a hazai "online számológép szférában").

2009. január 8.
Médiafigyelő rovat - Vegyünk lutrit a Kristályban
A Barátok Köztöt aztán senki sem vádolhatja product placement-tel, azaz termékek, szolgáltatások reklámcélú, beágyazott elhelyezésével (például Magdi anyus susogós Umbro melegítőben melegítené a pörköltet, és így szólna: "Dobok bele egy kis Kotányit, egy kanálnyit", esetleg a kamera megpihenne Klaudia Vertu telefonján).
De nem. A Barátok Köztben a fiktív Kristály bevásárlóközpontba járnak, és - a boldog békeidőkből ismert - Lutri nevű, tiltatlan szerencsejátékot űzik, ha pedig valaki - mondjuk Berényi Miki - fondormányos módon csökkenteni szeretné a spermiumszámát, mert nem akar több családi pótlékot kapni, akkor Nondo tablettát szed.
És a Mátyás király tér lakói természetesen kizárólag márkajelzés nélküli ruhát hajlandóak hordani (ez értékelendő, van is ilyen mozgalom).
Persze ezt lehetne tovább fokozni: a sorozatban kutya helyett szerepelhetne mondjuk csavartfülű ugróbölény, Mónika Brüsszel helyett utazhatott volna Kukutyinba, foci helyett pedig emlegethetnének kviddicset.

2009. január 6.
Ha nincs ihlet...
Most az a helyzet (az ilyen helyzeteket egyébként igyekszem elkerülni), amikor tényleg nincs semmi ihletem, viszont úgy érzem, hogy bejegyzést kell írnom.
Ez pedig hiba.
Tán ahogy írni is tudni kell, ugyanúgy tudni kell nem írni - most uralkodnom kellett volna magamon, és ellenállnom az írás kísértésének. Nem sikerült, és ez lett belőle, egy ilyen furcsa, értelmetlen szabadkozás.
De ki tudja, hátha valaki ennek a posztnak is örül, elvégre egyfajta intim bepillantást adtam az alkotás (vagy inkább a nem-alkotás) folyamatába. A krízisbe. Á, azért nem krízis ez, nevezzük inkább pillanatnyi verbális impotenciának - nyilván még a legnagyobb írókkal is előfordul ilyesmi, én pedig - egyelőre, legalábbis - nem tartozom a legnagyobb írók napsütötte, múzsacsókokkal hintett táborába. Így aztán tényleg semmi okom mentségeket keresni.
Megyek, nyomok inkább pár fekvőtámaszt.

2009. január 6.
Metablog
Most olyan "van értelme a blogomnak?" hangulatom van.
Hopp, el is múlt.
Persze hogy van értelme.
De most nincs sem ihletem, sem sms-ben eltárolt vagy papírcetlire firkált témavázlatom... úgyhogy most nem is írok semmit.

2009. január 4.
Lottó
Valamikor régebben írhattam arról, hogy állítólag a lottónyertesek döntő többsége pár évvel Fortuna istennő kegyének manifesztációját követően elveszíti vagyonát, és újra abban a vagyoni helyzetben (esetleg még nagyobb fekáliában) találja magát, mint korábban. Egyszerűen mert elherdálja a pénzt.
Kíváncsi vagyok, ha én nyernék (aminek a valószínűsége már amiatt is nullához konvergál, hogy tudniillik nem lottózom), vajh mire költenék.
Szinte bizonyos, hogy alapítanék egy társasjáték-kiadót (mint Friedemann Friese, például), és megvalósítanám az összes ötletemet. Fábry mondását átírva: Csetneki lenne a társasjátékok Piatnikja.
Szerintem több könyvet is írnék, főleg regényeket - mondjuk ez utóbbinak így sincs semmi akadálya.
Továbbá sok energiát, időt és pénzt fordítanék a blogom tökéletesítésére és marketingjére is, hogy ez legyen az (egyik) legolvasottabb hazai blog. Most még ugyanis nem az. De azért szépen fejlődik.

2009. január 3.
Varrás, vásárlás
Megvarrtam barátnőm miniszoknyáját, aztán voltunk vásárolni. Vettünk finom pogácsákat meg paradicsomlevet.
A hörcsögöknek meg szórtam egy kis kölesgolyó-port, nagyon szeretik, főleg Vakond.

Most meg a Forrest Gump megy a tévében, a néger rákász csávó épp a rákászatról mesél. És barátnőm rájött, hogy a hadnagyot alakító színész nem más, mint a CSI New York-i helyszínelők c. sorozatban a "gyíkfejű" nyomozó.

2008. december 30.
Metablog, az ízek harmóniája és a "pinakártya"
Ma olyan napom van, amikor úgy érzem, frusztrálóan kevés a napi 100-200 olvasó. Mi lesz, ha soha nem fogják naponta többezren olvasni az írásaimat?
De mielőtt nagyon elkeserednék, azzal nyugtatgatom magam, hogy elsősorban saját szórakoztatásomra, önző grafomániám kielégítésére írom a blogom, és csak mellékes körülmény, hogy éppen mennyien látogatják ezt az oldalt.
Szóval ha ezt a posztot olvasva néhány komisz olvasóm olyan összeesküvést tervezne, hogy "most egy ideig nem olvassuk Sanyi blogját, hogy a látogatottság visszaesését/stagnálását látva kikészüljön idegileg, muhaha" - nos, ez nem fog sikerülni, bibí.
Meg úgyis tudom hogy kíváncsiak vagytok, bebebe.

Tegnap egyébként mogyorós szaloncukrot nassoltam, és hozzá egy kis diót.
Tudok élni.

Ha holnap nem írnék: Boldog Új Évet minden kedves olvasómnak.
A blogom és az újévi fogadalmaim metszete: jövőre megpróbálom kevésbé kijátszani a "pinakártyát" (bár egy olyan kreatív srácnak, aki olyanokat ki tud találni, mint pl. vulva anylyukat, stb., nehéz lesz), és irodalmibb szintre emelni a blogomat. No persze nem mintha a kettő kizárná egymást... majd még meglátom.

2008. december 26.
Isten az agyban II.
Néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem Szendi Gábor könyvét és elméletét arról, hogy a hit, a szex, a drogok és a rock'n'roll flow azonos agyi területeket dolgoznak meg, és élményként is szoros összefüggésben állnak egymással.
Következzenek a saját megfigyeléseim, ahogy ígértem.

[Drogz 'n' szex]
Egyszer régen, egy téli estén nagyon betépve a konyhában a szekrénynek támaszkodva furcsa érzés kerített hatalmába. Bizsergést éreztem genitália-tájon, egyfajta izgalmi állapotot, ami mégsem hasonlítható a direkt szexhez... Zéró frikció, mégis éreztem valami kéjes, érzéki, zsibbadásszerű sugárzást.

[Szerelem 'n' hit]
Szintén nagyon régen, sőt, még sokkal régebben egy református táborban már-már úgy éreztem, kezdek közel kerülni Istenhez - valójában egy lányba voltam szerelmes, és ezt a szerelmet vetíthettem tovább. De különös volt ez a hitközeli, ateizmustól (f)elemelkedett állapot.

[Flow 'n' hit]
No igen, a flow... Számomra az egyik legjobb érzés alkotni, építeni. Jelentsen ez verbális kreativitást, egy bútor vagy társasjáték megtervezését és elkészítését, vagy akár az olvasótáborom növelését.
Ilyenkor hiszek magamban.

2008. december 25.
Karácsonyi Társasjáték
Ahogy a karácsonyhoz hozzátartozik a karácsonyfa, a bejgli, a csillagszóró, az ajándékok (és persze a szeretet), tán pár év múlva éppen ennyire kötődni fog az ünnephez a Karácsonyi Társasjáték, és furcsa lesz elképzelni, hogy volt idő, amikor még létezett karácsony Karácsonyi Társasjáték nélkül.

2008. december 24.
Karácsony
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak.
De hogy ne csak ilyen rövid legyen ez a karácsonyi bejegyzés, ideteszek egy képet a világ legnagyobb (több mint 500 tonnás) gőzmozdonyáról, a Big Boy-ról. Tudom, elég lazán kapcsolódik a blogomhoz vagy a karácsonyhoz - bár abból a szempontból releváns, hogy a karácsonyi képek, gyermekjátékok visszatérő motívuma a gőzmozdony.

(forrás)

2008. december 19.
Isten az agyban
Szendi Gábor szerint a hitélmény hasonlít a flowhoz, az orgazmushoz és a kábítószerek hatásához.
Mivel eddig ezek közül mindegyikkel találkoztam (legritkábban és legfelületesebben tán a hitélménnyel), és magam is megfigyeltem bizonyos összefüggéseket, a közeljövőben írok majd egy hosszabb bejegyzést a témáról.

2008. december 19.
Ha én könyv lennék
Ha könyv lennék, Stefan Zweig Nyugtalan szív c. regénye lennék, vagy Ámok c. novellája. Esetleg a Könyves Mendel.
(Ezt a megközelítést a Könyvesblogból merítettem, és most hallottam róla először, de könnyen előfordulhat, hogy már hagyománya van. Gondolom ilyesmit jelenthet: melyik könyvvel, mely könyv szereplőivel tudunk leginkább azonosulni. A három írást ajánlom mindenkinek, aki szeret katarzist átélni).

Ma van az egyik törzsolvasóm, édesanyám születésnapja - Boldog születésnapot Anyuci!

2008. december 17.
Kaliforgia, gasztroenterológia és a szomszéd tehene
Ma megnéztem a Kaliforgia második évadjának első részét (az első évadot nem láttam, majd lehet hogy pótlom). Nagyon nagy arc benne a szexmániás, laza Duchovny, simán az egyik énemre ismerek benne a sok közül. Ráadásul írót alakít, zsír.
Ebben a részben kötteti el az ondóvezetékét, mert nem csipázza a gumit. Meg van egy orális-klitorális vonal is benne, mert tévedésből rossz puncit nyal ki, illetve rossz szó hogy rossz, mert miért lenne egy punci rossz, de szóval egy másikat. Meg nem is teljesen, mert időben rájött a tévedésre, vagy épp idő előtt, ha úgy nézzük.

Én is pont dokinál jártam ma, ki volt írva az is az ajtó mellé, hogy proktológia, na ettől kicsit megijedtem (stílszerűen, és A gyűlölet c. filmből idézve: becsokiztam), de aztán a kijárat kijárat maradt (ezt meg Camus A pestis c. regényéből idézem, ha jól rémlik - vagyis nem, az Ali G in da House-ból), mert rám csak a gasztroenterológia tábla vonatkozott. (Lehet hogy tejcukorérzékeny vagyok, és ezt kell kivizsgáltatnom - ha kiderül hogy valóban, és egyszer divatmárkát alapítok, összekeverem a Lacoste betűit és Lactose néven fog futni, és krokodil helyett tehén lesz a logó. Apropó tehén: kitaláltam egy új társasjátékot, az a címe hogy A szomszéd tehene. A szomszéd tehenét kell benne eltenni láb alól bolondgombával, és a saját tehenünket megvédeni a szomszédok hasonló szándékától, valamint minél több tejecskét gyűjteni. Szóval izgalmas, vidám partyjáték lesz hagyományos magyar életszemlélettel megfűszerezve, ráadásul szabadon le lehet majd tölteni és ki is lehet nyomtatni, heteken belül publikálom).

2008. december 15.
Plüss szarvas, Barbie, randibugyi
Tegnap megvarrtam az automata Samsonite esernyőmet, valamint barátnőm pulóverét és plüss szarvasos kulcstartóját (a háta kicsit szét volt szakadva szegénynek, márpedig egy plüss szarvas nyitott gerinccel mindenképpen sürgős orvosi beavatkozást igényel). Ami az esernyőmet illeti, a Samsonite termékeknél a mechanika megbízhatósága ellenére úgy tűnik típushiba a rossz minőségű varrás.
Biztosan írtam már, hogy nagymamám Barbie-ruhákat tervezett és varrt (sőt, szexi, levehető ajtós kinyitható Barbie-franciaágyakat is, ágyneműtartóval és ágyneművel), ez jelentette nyugdíjas évei flow-élményét és egy kis nyugdíj-kiegészítést. Tőle örökölhettem a varrás (esetemben inkább egyszerű öltögetés) iránti vonzalmam (és a devecseri dédnagymamámtól, aki a kovácsoltvas Singer varrógépét hajtotta serényen).
Mondjuk ha én Barbie-ruhákat varrnék, tuti fehérneműszettekre és erotikus jelmezekre specializálódnék. Meg randibugyi, testharisnya Barbie-nak, ilyesmi.

Majdnem teljesen netmentes napot tartottam tegnap, épp csak negyed órára kapcsoltam be a számítógépet, hogy átfussam a látogatottsági adataimat. Így aztán a már említett varrogatással, a hörcsögök almának cseréjével és egyéb offline elfoglaltságokkal töltöttem a napot.

2008. december 13.
Hétszegmenses kijelző fetisizmus
Tudományos asztali számológép 1974-ből, csajos egérpad számológéppel, karácsonyi számológép képeslap, Kovács számológép, tetris számológéppel, labda számológép...
Számológép Blog

Vagy játssz filmeset - pinanyaltilag(c) már 1031 film a játékban.

2008. december 9.
Sportcélok 2009
Az az érzése lehet a kedves olvasónak, hogy a blogom mostanában elsősorban magáról a blogomról szól (ami persze nem feltétlenül baj, de kissé öncélú, belátom), így írok inkább arról, hogy testi-lelki épülésemet illetően milyen terveim vannak a jövő esztendőre nézve.
Nos, szeretném majd harmadszor is legyalogolni a Kinizsi 100-at, és negyedszer is átúszni a Balatont (esetleg ötödször is, ha sikerül dupláznom és ezáltal jubilálnom, de erre kevés az esély). Szeretnék végre nyomni száz fekvőtámaszt, valamint hármasával futni a köröket a Margitszigeten. Ha mindez sikerül jövőre (ó, és ha még spárgába is le tudnék menni...), akkor sportügyileg elég eredményes évet zárnék 2009-ben.
Bizony mondom néktek, nem elég a blog népszerűsége és olvasottsága jelentette misztikus, megfoghatatlan dimenzióban növekedni, fontos hogy az ember az akaraterejét és szellemét fizikai megpróbáltatások által is fejlessze, a betűk elefántcsonttornyából időnként alászálljon és visszataláljon a természethez.

Korábbi bejegyzések (2008. július - 2008. december)